Jochen Kissel fizikus azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a hat kilométer hosszú, négy kilométer széles égitest darabjaira hullik a robbanástól. Ám nem kell attól tartani, hogy a leváló darabok becsapódnak a Földbe. A távolság ugyanis tetemes, több mint százmillió kilométer. A villámlásszerű fényhatás és a becsapódás azonban bolygónkról követhető lesz.

A NASA amerikai űrkutatási központ januárban indította útjára a mérőeszközökkel és kamerákkal felszerelt szerkezetet. A háromszázmillió dollárt felemésztő, hétfői „támadás” előtt egy nappal a szondáról leválik az a lövedékként használt rész, amely egy vadászrepülőgéphez képest hússzoros sebességgel rohan majd az üstökös felé. Az űrszonda közben folyamatosan küldi a földi űrközpontba a felvételeket és adatokat a robbanásról. A lövedéken elhelyezett kamera még a robbanás előtti néhány másodpercben is készít felvételeket, majd megsemmisül. Az amerikai űrközpont munkatársai szerint, ha egy Boeing 747-hez hasonlítjuk az üstökös tömegét, akkor a Deep Impactor lövedéke egy szúnyognak felel meg.

A tudósok a kísérlettel arra is szeretnének választ kapni, mi a különbség egy üstökös magja és felszíne között. Felemésztik-e az üstökösök gáz- és jégtartalékukat, vagy gondosan megőrzik azt. Harmadrészt a Naprendszer kialakulásáról is sokat elárulhat a „megsebzett” égitest. Az üstökös belsejébe behatolva ugyanis értékes adatok gyűjthetők összetételéről, s ebből fontos következtetések vonhatók le. Ez annál is inkább lehetséges, mert az üstökösök a bolygók kialakulása óta változatlanul tartalmazzák a sok millió éves anyagokat.

A Tempel 1 üstökös hat kilométer hosszú, négy kilométer széles, a robbanás után darabjaira hullhat